széllel, és végre valahára esővel, megjött az ősz. Kifújta a meleget. Tegnap még kertben olvasós, erősen pihentetős napot tartottam, nehezemre esik, hogy ne csináljak ötven dolgot egyszerre, de most már muszáj volt, mert a múlt héten volt egy nagy kidőlésem. A szép, napos vasárnapon így nagy nehezen befejeztem a Kutyafuttatót. Aki Sofi Oksanent szeretne olvasni, az a Tisztogatást olvassa. Jól volt felépítve a könyv, de valahogy nem tarott éberen, kivéve a legvége. Ezután jön Leli élete, amit nagyon várok, de azt viszem nyaralni, így addig befejezek egy ismerősnél elkezdett könyvet, Small Pleasures. Még otthonról hoztam egy Finy Petra könyvet is, a Kerti szonátát. Még soha nem olvastam tőle, de a leírás alapján bejött (nyolcvanasévek), megpróbálom ezt is. Ősz. Legyen könyv. Ha benzin nincs is. Huszonegyedikszázad, Nagybritannia, nincs benzin. Benzin van. Csak nem jut el a kutakra, mert nincsenek kamionsofőrök, akik oda elvigyék. Brexit, covid, minden van. Káosz. Pánikoló emberek. Én nem pánikolok. Ha ma nem tudok tankolni, akkor választanom kell a héten két nagy munka között. Az egyik egy két napos fotózás, egy könyv befejezése. A másik egy nagy laptól egy kertfotó megbízás a Cotswoldsban. A másodikat fogom lemondani, ha arra kerül a sor, de nem pánikolok, mert ha ez nem lesz meg, akkor majd találnak egy másik kertet helyette, s ez meglesz jövőre. A könyv meg nem várhat, már az amazonra is feltették, hogy márciustizenhetedikén jelenik meg, sőt elő lehet már rendelni. Ó, bolond, bolond világ.