köszönöm, aki kérdi, aggódik, végül lett benzinem. Nem volt üres a tank, így a plusz harminc font (ez most a limit, bár ez is a lelkiismeretre van bízva, nem fogja a pénztárnál a kutas azt mondani, hogy vedd ki a többletet, de az ember csak akarja, hogy maradjon másnak is, szóval lelkiismeret, de mint tudjuk, abból sincs mindenkinek) jól megdobta, s utána elutaztam 80 mérföldre, s ami kutat láttam, nem az autópályán, hanem már a kisebb utakon, zárva volt. Aztán hazafelé az egyiknél látom ám, hogy sor van, hú akkor ez nyitva, be a sorba, fél órán belül újabb harminc fontot tankolhattam, így aztán majdnem tele is lett, így nem aggódok, hogy fel tudok-e menni Yorkshire-be. Hétfőn jön a hadsereg, 100 extra sofőr lesz majd, aki benzint szállít, de az csepp a tengerbe, amikor arról beszélnek, hogy 100 ezer sofőr hiányzik most. Aztán majd benzin után a hús. Az ország két legnagyobb húsfeldolgozó üzemében a dolgozók 80%-a kelet-Európából volt itt, na most már ők sincsenek vagyis nagy részük, így ez lesz a következő az lesz. Már ölik le az állatokat, nem feldolgozásra, mert nincs aki feldolgozza őket, de ha meg már túl nagyok, akkor nem kellenek a boltoknak.. stbstb. Hihetetlen ám, ami itt megy most, viszont emlékszem én még kommunista időkre, semmihez nem jutottunk hozzá túl könnyen, nem dúskáltunk mi soha sokban, nem nagyon visel meg. Legjobban az visel meg, hogy idióták az emberek. De próbálom azokat elkerülni. Na ennyit az angliai helyzetről. Élünk, virulunk, sőt, ma még a kandallóban is be fogok fűteni, luxusolunk.