tényleg csak a csendre vágyok. Két napig nyomtam az ágyat, enni tudtam, lázam nem volt, gondoltam, valamit összeszedtem, de végre elmúlt, pont amire leszállt egy hatalmas köd a falura. Pont olyan csönd volt, amikor a kutyával elindultam, mint Karácsony napján. Nagyon ritkán átmegy a falun egy autó, de semmi más. A kutya cipellőinek a kopogását lehetett csak hallani. A nagy csendben. Mentünk egy jó kört, bár én sokkal izgatottabb voltam, mint ő, lehet, hogy zavarja, hogy nem lát jól a ködben, mert a hallása szegénynek már minimális. Mire hazaértünk, az ember már elment bevásárolni (áldom az eget, hogy neki ez nem foghúzás feladat, bár mire hazaér, mint ki van akadva az emberekre, a forgalomra, de aztán újra van kedve legközelebb), én meg takarítok, pakolok, mosok, mindenféle szombati elfoglaltság, meg örülök, hogy végre tudok teát inni, mert amikor nem vagyok jól, akkor rosszul vagyok a tea gondolatától is. Lányom, mér iszol tejját, beteg vagy? Kérdezte mindig a mama. Nálam pont fordítva. Egy hét múlva ilyenkor már úton leszünk a kéthét szabadság felé. Eső, hideg, főleg ezek várnak majd, de pl. nem lesz tévénk, nem lesz internet sem, bár olyan már nincs is, hogy nincs internet, nem? Könyvek bekészítve. Egyet még azt hiszem beszerzek az út előtt. Yorkshire-ban kezdtem el olvasni, ez a barátnőm mindig tudja, hogy milyen könyvet tegyen az ágyam mellé, ha ott vagyok, bár alapból azt hiszem nála bármihez nyúlhatok, nem fogok mellé, na ez pont a gyümölcsösökről szól, egy konkrétról tulajdonképpen, viszont az elején röviden ír arról, hogy egy kazahsztáni völgyből hogyan lett az egész világon alma. Azóta Kazahsztánba vágyok, de ez most nem lényeg, meg egy darabig úgysem jön ez össze. Itt az ősz, véget ért a nyár. Azt mondja az ember, hogy nem kell ám azt gondolnom, hogy azért nem kapcsoltuk fel a fűtést eddig, mert ő skót, hanem azon a ponton, amikor felkapcsoljuk a fűtést, akkor véget ér a nyár, s ő attól szomorú. Ó egyemmeg. Nos, ma akkor hivatalosan is véget ért a nyár. Estére vendégeink jönnek, mondjuk őket sem fogadhatnánk hideg házban, ők már hetek óta fűtenek (magyarok), az ember talán bbqjúz valamit, ha felszáll a köd, én meg két nagyon őszi salátát varázsolok Gill Mellertől, aki nagy kedvencem. Hú de hosszú lett a mai csapongás, zárom soraimat.