gyorsan valamit. Indulok el, négy órás út előttem. Elkezdtem egy ideje hangoskönyveket hallgatni a kocsiban. A mostanim Elif Shafak, The island of missing trees. Nem olvastam még soha tőle, de látom, hogy sok könyvét magyarra is lefordították. Remélem, hogy ezt is fogják, csodálatos. Volt már olyan hangoskönyv, amit nem bírtam hallgatni, annyira nem jött be a narrátor, de ezzel még azt is tökéletesen eltalálták, a jó kis török akcentussal. A másik, amit magam már meg is rendeltem egy példányban valakinek otthon, magamnak még nem, mert ide nem hozzák, így majd csak ha otthon leszek, pedig, Karai Dávid könyve, Ki mint vet. Nem hallottam még soha Karai Dávidról, de ismerem a fotóslányt, aki a könyvet csodaszépen lefotózta. A szakácskönyv összekötője, hogy hazai termelőket mutatnak be, s onnét jönnek a receptinspirációk is. Csuda, már az alapján, amit így online meg tudok nézni.