ülnek egy vázában, három, aljukra icipici vizet tettem, csak a gyökereknek, majdnem mutatóba, a jácintok már bújnak, látszik, hogy lesz virág, de még nem látszik a fehérjük, talán karácsonyra, bent vannak jó melegen, az étkezőasztalon. Minden ezen az asztalon történik. Mellettük száradnak a marunchino-k, meg ne kérdezze senki, hogy mi az, mert nem igazán tudom. Nemrég egy barátnőm hozott marunchino sütiket a pékségükből, húdefinom volt, kívül kicsit szilárd, belül jó nyúlós, mandulás, szárítottbarackos. Elkezdtem guglizni. Találtam egy receptet, az összetevők pont azok voltak, mint amik a pékséges zacskón, úgyhogy neki is láttam. Most éppen a két óra pihenő-száradó fázisban vannak, de közben pihen a hókifli is a hűtőben, azok mindjárt jönnek ki formázásra. Majd jelentek erről a marunchinóról, nagy reményeket fűzök hozzá. Örülök, hogy már ide eljutottam, hogy ma végre tudok valamit csinálni. Tegnap este 7-kor ágyban voltam, majd ma reggel 8-kor felkeltem. Lázam éjjel volt, majd felváltotta egy brutális fejfájás. Valamit enyhült. Próbálok másra koncentrálni, nyugis dolgokat csinálni. Ha ennyivel megúszom a harmadik oltást, akkor nem fogok panaszkodni.