nehéz napok. Kicsit már mögöttem, de nem egészen. Már nem a cukrot okozom. Simán a dokit, aki megnyomta a pajzsmirigygyógyszeremet, de minek? Én most visszavettem, mert ha nem, akkor beláthatatlan következményekkel is járhat ez az egész. Krvaéletbe'. Viszont esett a hó ma. Egy oxfordi college…

már több, mint egy órája egyedül vagyok itthon. Nem is ültem a gép előtt. Kitettem egy nagy szőnyeget a szélbe-napra, kiporszívóztam mindenhol, aztán beültettem hóvirágot, fürtös györgyikét, jácintot és pici nárciszt cserepekbe. Nem én hajtattam őket (de idén ezertuti, hogy fogok), hanem már készen…

lányom, úgy kifogyott a falu! A Ricsekéktűl a föcskendőjig, má senki sincs. Mondja a mama. Ez a falu, ahol született és ahonnét 18 évesen elkerült. Amikor nagyapám meghalt, akkor hetente járt oda a temetőbe, most már persze nem, csak ünnepekkor, meg ha valaki hazamegy, akkor mindig elmegyünk…

van, hatalmas széllel, sok esővel, mi a szélén vagyunk neki, de így is félelmetesen hangzik. A viharok ideje. Majd egy éve, na jó, akkor már február volt, pont egy ilyen viharos napon indultam neki északnak, mentem fel Skóciába. 740km volt előttem. A terv az volt, hogy megállok az ember anyjánál…

az egeknek, hogy kisütött a nap a hétvégén. Próbáltam annyit bevenni belőle, amennyit csak tudtam. Egy ponton majdnem csak egy poló és egy kardigán volt rajtam, olyan meleg volt, na mondjuk attól is, hogy a szomszéd sövényéből ki tudtam vágni egy hatalmas darab magyalt. Együtt nő ott egy tiszafával,…