az év. Mesélek egy kedveset. Karácsony körül egy kedves embertől kaptam egy kedves emailt. A felesége a semmiből csinált egy csoda kertet, s mivel úgy érzik, hogy nem fognak mindig ott maradni, túl nagy a ház, ezért szeretné, ha lefotóznám egy éven át. S elhívott hozzájuk, hogy ezt megbeszéljük. A nő is otthon volt, tudta, hogy valaki jön, de nem tudta, hogy én. Leültünk hármasban, akkor még mindig nem tudta a nő, hogy miért vagyok ott, s a férfi elkezdte mondani, hogy mivel idén leszel 60 éves és te egy olyan szuper partit rendeztél nekem, amikor én voltam annyi, de tudom, hogy te nem szereted a partikat, így gondolkoztam, hogy mit adhatnék neked, s arra gondoltam, hogy egy egész éven át tartó kertfotó milyen jó lenne. Volt ám öröm. Abban egyeztünk meg, hogy könyv lesz belőle. 10 percre tőlünk van a kert, s nagyon tetszik nekem is, szóval élmény lesz. Teljesen meghatott, hogy a férj ötlete volt az egész.

A héten kezdem a szezont, egy téli kerttel, jó nagy fagyot mondanak (az itt mínusz öt, hihi), s a kert tele van csodás struktúrával, ami alatt azt értem, hogy csodásan tartott puszpáng. Ezek egy kis faggyal annyira jól néznek ki. Jövőre jelenik csak meg majd, pont egy év múlva, addig nem is tudok róla mutatni semmit, de majd akkor biztosan. Januárban mindig azt hiszem, hogy semmi munkám nem lesz az évben, aztán egyszer csak mindenki felébred a téli álmából. Én is.