enni téli sétán, az egyik kedvencem. Reggel szellőztetni, beengedni mindenhova a csípős telet, az a másik. A friss levegő az, ami nélkül a legnehezebben bírom. Elmúlt öt óra, de még nincs sötét, éppen megy le a nap, piroslik az ég alja. Begyújtottam a kandallóban, van sok fa, a gázzal meg spóroljunk, skóttal élni nem könnyű ám. Viszont a skót éppen főz és ma elvégezte a heti bevásárlást, nem kell engem sajnálni mégsem. Gyertyát minden nap gyújtunk. Henry hamvait egy szép dobozban megkaptuk, a tappancsairól lenyomatot, na azokra ránézni sem bírok, mert csak úgy jönnek a könnyeim. Bár jönnek azok anélkül is, de hálisten már kevesebbszer. De minden nap, hibátlanul. Ezt a festményt* feltettük a falra, pont egy kis könyves szekrényem fölé, s arra pedig rá a Henry dobozát, mindig gyújtunk neki gyertyát. Egy barátnőm Sir Henry hóvirágot küldött, azoknak a billétája is ott van. Egy csokor tulipán várt az ajtó előtt ma, szomszéd néni, gondoltam egyből, átnéztem a kutyáikra tegnap párszor, míg ők operáról tanultak, nyolcvanfelé, annyit tanulok tőlük. Nekünk meg van egy új kutyánk. Finn a neve. Mindig boldog. Mindig. Szeret minket, az első perctől kezdve, mászott ránk, ugrált, úgy örült, majd beleőrült, amikor találkoztunk, s elhoztuk, vissza se nézett. Micsoda kis teremtmények. Tényleg nem kell neki más, csak szeretet. Ja, meg labda és kaja. Ennyi. Szeressük, azt kéri főleg. Sokat nyugodott, szokja rendesen a mi élettempónkat. Régebben három nagy kutyát terrorizált, nem bírták ezt az energiabombát, így a család úgy döntött, hogy megválnak tőle. Itt meg rendben van. Itt alszik mellettem, mert jól lefárasztottuk, amikor elsétáltunk a farm shop-ba, a szomszéd faluban, ott szoktuk a húst venni, dobáltuk neki a labdát, mi meg almát ettünk.

* a festményről meg annyit. Egy festőnő, akinek a műveit képeslap formájában szoktam megvenni, aztán instagramon is követjük egymást, lájkolgatjuk, kommenteljük egymást, de úgy semmi nagyon különös, hát erre egyszer csak jön tőle ez. Élethű Henry a kutyasétákról, mert arról szoktam szinte minden nap sztorizni, sok sok képpel, hát jól megfigyelte a Vanessza, lefestette, minket meg jól megríkatott. Még az embert is.