ásónyommal kijött vagy három giliszta. Szuper a föld, de télen sokat árnyékos az a hely, a sufni mögött, ahol pont ez történt. Rebarbara megy majd bele, mert nyáron viszont kap elég napot. A szélébe egyszer violát tettem, éppen nem volt helye sehol, oda teszek mindent, amit nem tudok, hogy éppen hova tegyek, de pont kidobni meg nem akarom, a viola fehér volt, most meg sárgán virágzik. Elültettem ma a borsót, retket, újhajmát, éjjel fagy jön, de az pont nem lesz gond már, viszont egész héten gyönyörű jóidő lesz és melegszik a föld. A sweet pea-nek csináltam mogyoróból futópályát, erdei mogyoró, lehet vágni, de én inkább úgy vettem pár ágat, mert nem tudom, hogy ki a tulajdonosa annak a résznek, ahol tudtam volna magam is vágni, meg aztán meg is csúsztam, mert tavaszodik a mogyoró is. A sweet pea-t még nem ültetem, még annak egy hónap is, mire bekerül, mert még biztosan lesznek fagyok, de főleg azért, mert én nem tavaly év végén ültettem el, hanem csak idén, így még nem tart ott, hogy kimenjen. A borsót szeretem nyírfaágra futtatni, hogy ágasbogas legyen, ahogy elkezd nőni, virágozni, borsóhüvelyesedni. Van már sok sok virág, főleg hunyor, kankalin, az a vadféle, amit mindig csodáltam a Bakonyon át, ahogy vitt a busz, az egyetemre, csupa sárga a házelőtti füves rész. Jácint, azt soha nem ültetek, de az valahogy mégis van. Nárciszok, györgyike és a bluebell. Japánbirs, fehér. Meg a gyöngyvessző bokor (spirea), amit pont el fog takarni a sweet pea, amikor elkezd futni, de addigra már csak egy szép zöld bokor lesz a most fehérlő helyén. Elég jót tesz nekem ez a kert dolog, teljesen lenyugtat, csupa harmónia leszek tőle.