vezettem ma reggel be, magas irodaházak, helyes sorházak, nagy iskolák, minden volt, ha nem belváros, márpedig ez nem az volt (5 km-re délre a Tower Bridge-től), akkor kocsival megyek. Csöndes út volt befelé, fél négykor indultam. Pár húzós nap után Londonba bemenni pihentető volt, mégis az egyik legfontosabb munkám. Szerdán elindultam Sussex-be, egy lakberendező kertjét fotózni, kedves kert, kedves pár, megteáztunk, megismerkedtünk napsütésben, arra jött egy hatalmas eső, arra pedig egy szép este. A ház előtt van a vadvirágosmező, mögötte a virágoskert, amiben volt az én lakrészem, mert ott aludtam, ilyenkor nyáron négykor kezdek, amikor feljön a nap annyira, hogy éget mindent és mindennek fura a színe, addigra már árkon-bokron túl járok. Nyolckor már egy másik kertben voltam, de oda csak beugrottam, ha már arra jártam, sokat dolgoztam ott tavaly, most csak ültem, megteáztunk. Majd mentem a következőbe, kerttervezőbarát, kedvenc kertem, kedvenc házam, megteáztunk vele is, sokáig sehol nem időzhettem, haza az út majd két óra, s még este mennem kellett egy kertbe, ami még tőlünk egy óra. Hazajöttem, volt két órám, a képeket elmenteni, förönnyi, ilyesmi, majd húztam a Cotswoldsba. Egy híres ember híres lányának a háza, volt ott mindenféle kapukód, meg biztonságiőr, meg anyámkínja. A kert szuper volt, telistele rózsával. Legalább száz. Futottak mindenfelé. Nem jöttem haza, mert reggel ilyenkor nyáron visszamegyek, a reggeli fények a legszebbek, így egy szállodában aludtam nem messze. Négy után már újra a kertben voltam, hatra végeztem, onnét húztam egy másikba, kilencre itthon voltam, az ember éppen állt neki dolgozni, nekem meg minden bajom volt, olyan fáradt voltam, fizikailag, amúgy meg pezsegtem nagyon. Ma reggel pedig Londonban. Egy híres angol író unokájának a kertje, de nem ez a fontos, hanem a kerttervező, akiről csak álmodtam, álmodtam, bátorságom soha nem volt felkeresni, aztán egy napon ő keresett fel. Hogy ezt a kertet, ha lehetne, mert eladják a házat, olyan szuper kert, ki tudja mi lesz a sorsa, legyen megkörökítve. Álom volt az egész. Mivel már a lakók kicuccoltak, de a kertészek még járnak, ők elföldelték nekem a kertkapu kulcsát, a ház előtti egyik ágyásba, oda tettem én is vissza. Jött egy róka is leskelődni. Hazajöttem, hétvége itthon. Aztán hétfőn személyesen is megismerem ezt a kerttervezőt, mert akkor a saját kertjét fotózom, Wales-ben. Mindenki nagyon kiváncsi rá, folyamatosan téma kertes körökben. Soha senki nem fotózta még. Nem hiszem el, hogy én leszek az első. Hullafáradtan, de boldoganhalokmeg.