azzal is játszottam ma reggel, szeretem, hogy mennyi mindent meg tudok csinálni egy délelőttben, korán kezdem és nincs megállás, tizenegyre jó sok mindennel meglettem, többek között lehőfegyvereztem egy komódot. Még az ebayen vettem ezeréve, legalább hat, azóta szúrta a szememet a fényes, fehér festék, de a formája, a fája, minden más tetszett, meg az ára, majd egyszer lefestem, mondtam mindig. Hat évig. Aztán végre. Két fiókot csiszológéppel csiszoltam, pár hónapja, aztán rájöttem, hogy van isze nekünk hőfegyverünk, így ma nekiestem a maradék fióknak és az egész testének, a nagyfelületnek. Gyorsabban ment, az biztos. Megrendeltem a festéket, ami háromszor annyiba került, mint az egész komód maga, de ez most örök darab lesz innét. Zöld. Van egy másik komódunk, amire ráfér egy kis TLC (tender, loving care) annak is neki fogok esni, bár az simán fa, nincs lelakkfestékezve, nem nagy valami, sajnos, az egy régi ikea, amikor az ikea még fából is csinált bútorokat, azzal sokat nem játszok, lealapozózom, aztán arra is megy ez a zöld. Kikapcsol ez végelenül. Holnap megint húzok el egy maratonra.