a nyár, ide is. Még egy hét az iskola. Ezek a népek nagyon szeretik a meleget, az ember nagyon szereti a meleget, semmi baja nincs vele. Én is elég jól bírom már. De úgysem tart sokáig, gondolom ez is segít a bírásban. A hétvégét főleg kertben olvasással töltöttem, hogy a lábaim kicsit színesedjenek. Eszembe jutott az anyám, hogy mennyire szeretné ezt a forróságot, fekete volt ő már májusban mindig, meg folyton bikiniben volt. Az évfordulóján pont egy szuper napom volt, két barátnővel mentem egy könybemutatóra, s csináltunk ebből egy egész napos programot, Lyme Regis-be mentünk, annyira jó nap volt, elementünk egy kertbe* is, aztán jött az eső, így ültünk a ház tornácán, s beszélgettünk, egészen szemfelnyitó dolgokról, pedig aztán én sem most jöttem le a falvédőről, na végül is azt akartam mondani, hogy anyám évfordulója volt, megemlékeztem magamban róla, mert mással kivel, a tesóm már nem beszél velem, anyám ezt is elintézte, a sírból is, hogy ez így legyen. Egyébként meg anyámnak még élni kellene, bármennyiszer is kívántam ezt az állapotot, neki örökké kellene élni, mert ő tényleg szerette az életet. Kicsit fura, hogy nincs a gyomrom görcsben, amikor a mamát felhívom az otthonban, aki általában jókedvű és a demenciát leszámítva jól van. (A barátnőm csókútat! Mink jól megvagyunk, sohase veszekszünk) A mama barátnője a szobatársa. Mindenhova kíséri a mamát, vigyáz rá, mint a szeme világára. Fura, hogy nincs feszkó anyám miatt. Még mindig nem szoktam meg egészen.
* ez a kert egy álom hely egyébként. Nagyon híres kerttervező tervezte, a kert magán, s először úgy jártam ott, hogy csak üzentem az embernek instagramon. Most mér ne. Kérj, s megadatik. Hát megadatott. Másodszor egy rendes munkafotózás volt. Aztán most meg arrafelé mentünk, s az egyik nő kérdezte, hogy szerintem oda be tudnánk-e menni. Írtam a tulajnak, aki sajnálta, de Londonban volt akkor pont, viszont beszél a kertésszel, a kertész meg írta, hogy sajnos ő sem lesz ott, de nemgond, mert majd megmondja, hogy hova teszi a kulcsot, aztán menjünk be, élvezzük a kertet kedvünkre. Mondom, hogy álom.