hete megy a meditáció, továbbra is harminc fölötti hőmérsékletek, nem esett nálunk már több, mint egy hónapja, fűnyíró hangja már rég nem szól a faluban, de hálisten a csapból folyik víz, a hűtőnk működik, be tudunk hűsíteni, főleg lent, az emeleten már nagyon meleg van, holnap még az lesz, tanítani megyek, talán ott hűvösebb, valami folyó partján, de normális esőnek se híre, se hamva, szomorúság nézni egész Európát, még Yorkshire-ban is hőség volt, ahova tanítani mentem, mindig szeretek oda járni, gyönyörű, de meleg, száraz most, viszont gyertyát azért gyújtok reggelente az étkezőasztalon, most is ott írok, még hűvös jön be a kert felől, északi oldal, nagy a csend, vasárnapi csend, az ember elment car boot sale-re, viktóriánus vázákat talált nekem, nem vázák voltak azok valamikor, hanem pl. lekvárosköcsög, csak jött az üveg, de ezek még pont nem, szeretem őket, mert virágoknak tökéletesek, ha hazaér, megyek el úszni, 50-54 hossz, nagy kihagyásom volt a covid után, de nagyon szeretem, ha tudok kétszer megyek egy héten, ha nem, egyszer, egyébként ez is, a lélegzés, meg minden, javult sokat a klausztrofóbiám, jön három sűrű hét erre, s három hét múlva irány németország, egy hétre, egy északi szigetre, eddig ez a legmesszebbi autós munkám, 16 óra, ennyi erővel már haza is tudnék menni, lehet, hogy ebbe is belegondolok egyébként, addig is, szép vasárnapot, s egyszer csak talán, mindannyiunknak, esőt.