sötét van ötkor még. Holnap ilyenkor, pont hat előtt, ami amúgy ott meg hét, már éppen indul a vonatom, de kilenckor a barátnőméknél kávézok Belgiumban. A brit útlevelemmel megyek most. Fura nagyon. Egyébként voltam kormányablakot csináltatni, mert nekem olyan még soha nem volt, s ott azért rákérdeztem, hogy be kell-e ilyet jelenteni, hogy másik útlevél, s azt mondták nem, nekik ahhoz semmi közük. Szuper. Hűvösek a reggelek már, ami nagyon jól esik a fejemnek. Az embernek olyan a munkája, hogy itthonról dolgozik (vagy a három percre lévő irodából, egy héten egyszer), vagy pedig néha Londonba vagy Essex-be kell mennie. Ez a hét pont olyan lett, így egész héten távol volt, de tegnap este hazajött, akkor a kocsit kitakarítottam, ma megy megint el, aztán reggel én. Aztán utána lassan visszatérünk valamiféle normálisba. De ma még akkor mosok, leadok száznegyvenvalahány képet egy könyvhöz, felszedem az eurót, megkérdezem a postán, hogy a tavalyi karácsonyos bélyegeket tudom-e még használni, most, hogy már nincs sztrájk, s el is viszik a levelet, a péknél remélem lesz kenyér, aztán kitalálom, hogy milyen ruhákat vigyek, ez a legeslegnagyobb gondom mindig, ez hogy a fenében van, amikor semmi különleges az öltözködésem, amúgy, csak a német szigetre pici bőröndöt viszek át majd magammal, úgy döntöttem, kihívás, na.