a labdát a kutyának. Azt gondolná az ember, hogy focipálya ez, mert van két kapu, de nem nagyon használja senki. Nagy füves tér. Mellette egy lovarda, egy kis játszótér, ott sem látok soha senkit, sok sok fa, almafák és egy allotment. Kiskertek. A szomszéd pici faluban van ez. Szóval dobálom a labdát, amikor jön egy ember, egy kosárral, mosolyog a kutyán, hogy milyen ügyesen elkapja a labdát, ahogy mellém ér, kérdi, hogy szeretem-e a céklát. Soha életemben nem találkoztunk még. Mondtam neki, hogy imádom a céklát, mire azt válaszolta, hogy na akkor csak várjak, mert most jött meg nyaralásból és feltételezi, hogy jó sok van, mert idén nagyon jó cékla év volt. Honnan jöttem, skandinávra tippel. Mindig mindenki arra tippel egyénként. Eljöttem egy rakás céklával és cukkinivel. A céklából almásrépás salátát csinálok, nyersen szeretem a legjobban. Ez Anglia nekem. Hogy jön egy ismeretlen, hogy mosolyog, hogy szóba elegyedünk. Simán eljöhetett volna mellettem úgy is, hogy csak méreget a távolból és oda se szól, de itt ilyen nagyon ritkán van. Falun legalábbis.