kerekerdeux

.

2022. október 12. - nvicka

Leomlik ránk félszegen az alkony,
hozna nekünk néhány óra békét.
De ott feszül százmilliárd fényév
köztünk, és csak engem talál talpon.

Világ végén, messze tőlem, alszol.
Nem töri meg emlék álmod kékjét.
Engem a múlt, e gyönyörű rémség
ébren tart és új jelenbe hajszol.

Tűnik a nyár, és a képek kopnak.
Jól fizetett télapók csoszognak -
párkányomon árva virgács kókad.

Látja a tél, ablakon belesve:
újat megint nem hozott az este.
Ajándék már minden emlék rólad."

Birtalan Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekerdeux.blog.hu/api/trackback/id/tr3518335503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lillalla 2022.10.12. 16:38:13

Balázs gondolatai mindig megszólítottak. Nyugodjon békében !
süti beállítások módosítása