a mamánál jártam, arra ébredtem, hogy kinéztem a konyhaajtón és azt mondtam, jajj de hiányzol, mama, hiába van ott a ház, mindegy mi van ott, a mama nélkül már nem az, de aztán álmodtam még azokkal a régi táblákkal is, amikor kettő volt egymás fölött, nekünk a fizika teremben, jó sok képl et ráfért a kettőre, fel-le húzkodták a tanárok, meg a hetes, amikor letörölte szépre, olyan dolgok jutottak eszembe, amik még ezeréve sem. Egyrészt a hülye covid, biztosan kiütött, másrészt folyamatosan bennem van, hogy milyen érdekes, hogy a mamának mik jutnak eszébe, ott jártak nála unokaesómék, felhívtak videón, az otthonból, ahol a mama szomorú volt, hogy itt ennyi látogató, aztán ő semmit nem főzött, majd a szobatársa felé fordult, s kérdezte: de sütemíny, az van, ugye? Egyrészt rettentő szomorú, de igazából főleg megnyugtató. Amúgy is olyan időszaka ez a hónapnak, amikor előjön minden ilyesmi, sokszorozva, meg aztán a covid, ami már két hete van nálunk, kiütött engem nagyon, az embert annyira nem, de neki jobban húzódik az általános nemjóllét. Próbálok dolgozni, ami nálam most már főleg a jövő év tervezése, ami olyan, de olyan jó. Igaz, hogy a tulipán és nárciszhagymák még dobozban, de emiatt nem aggódok, viszont de elmennék már a kertészetben hatalmascserepet venni, mert bírják ezek a fagyot, de nem örökre, jól szétmállott az egyik, idén már nem vetem be, ahelyett, legalább harminc tulipán beleférjen. A Maria hazament szeptemberben, az ukránlány, aki idejött, aztán hazament, mert honvágy meg mindenvágy. Gyertyafényben vacsoráznak és minden este ünnepelik, hogy élnek még. Nem akar visszajönni ide, de hát meg is értem, itt megvolt mindene, erre szokták mindene megvan, aztán mégse jó neki, hát persze, mert az otthona nem itt van, a családja, a barátai, hiába a jóélet, mindig kérdezem tőle, hogy mikor jön, mert megyek érte a reptérre, de még mindig nem, tizenhatodik emeleten élnek kijevben, nem lifteznek, mert sokszor nincs ugye áram, meg ha éppen félúton marad ki, akkor ki hozza őket ki a liftből, bátrak, s folyamatosan csodálom a bátorságukat, s irigylem is. Szóval hát kavarog a fejemben mindenféle, kicsit leálltam a meditációval, muszáj ürítenem a fejemben jövőmenő gondolatokat, egyszerűsíteni mindent. Mint anno próbáltuk a dupla táblákon, úgy emlékszem.
