könyvesboltomba ugrottam el, meg a postára, ez a város, ahova úszni járok, nagyon szeretem, picike, semmi flanc, de egy szuper könyvesbolt azért van. A reggeli szakadó eső után megjött a napsütés, minden szép és békés, beugrottam a boltba is, vettem pár karácsonyi előzetest, sütéshez, a jövö héten én leszek a falusi elsőpéntek vendéglátója, minden hónapban az első pénteken, a faluházban valaki vendégül lát mindenkit, a decembert szoktam vállalni, mert akkor általában nem szólít el a munka, aki akar jönni, kávé, kivéve én, mert én akkor már teázok, na itt ezek felkelnek, első a tea, tízkor kávé, délután tea, kivéve én, mert én első a kávé, utána csak tea, s vicces, hogy ezt már tudják is a faluban, na szóval arra sütni kell, a kávé-tea meg megvan a faluházban, mézeskalácsot sütök egynek, kávéval kiváló lesz, meg még linzerre gondoltam, de jobb lenne valami egyszerűbbet, amit csak felvágok, de hát mér ne, december van, aznap kezdjük el behordani oxfordba az élelmiszeradományainkat, akkor gyűjtjük őket a faluházban, gondolom sokan beugranak majd, de nem is ez a lényeg, szóval a boltba mentem, olyan kellemes volt, luxusérzés, hogy járkálok a polcok között, szerdán délelőtt, mint akinek semmi dolga, az élet szép, sőt, még jácinthagymákat is vettem, hármat, advent vasárnap hozom majd be őket, karácsonyra lesz is virág. S akkor hazajövök. És ír Maria, képekkel, hogy bombáznak, a közvetlen közelükben, s a képen tipikus jereván lakótelep (aki soproni, azt tudni fogja mire gondolok), szóval lakótelep és a füst, amit a bombák hagytak maguk után, de majd jönnek azok közelebb is, nincs víz most már, kimennek vidékre, a dacha-ba, legalább olyat tudnak, az sincs éppen biztonságban, de ott a kútból lesz víz, azt mondja, lemennek a tizenhatodik emeletről, legalább az, azért aggódok, ha oda becsapódik egy bomba, akkor hova menekülnek már, szörnyű ez a háború és félelmetes belegondolni, hogy az egész világ is belekeveredhet, nagyongyorsan.
