reggelire, mákos, pont olyan lett, amilyenre szerettem volna, sütök ezerrel ebben az időszakban mindig, mama után, mondtam neki, pár hete, hogy advent van, azt mondta, "lányom, engem illesmi má nem érdekel, dúgoztam én ölöget az íletembe", gondoltam, de jó neked mama, mert emlékszem, hogy a karácsony minden volt nálunk, stressz, feszkó, mert a veszekedést ilyenkor az ember valahogy megpróbálta megállni, hogy ne, s ebből lett a feszkó, a mama sütött, hetekre előre, áll halomban a liszt, cukor, vaj, téglaráma, sütött, annyira fájt mindene estére már, hogy aludni sem tudott, de csak sütött, sütött, hogy majd vigye mindenki. Szóval sütöttem, máshogy most nem lenne bejglim, bár tudom, hogy van itt egy híres pékség, magyarok, de messze van, pár óra oda elmenni, ki meg nem küldik a bejglit, meg egyébként is, a sütés nekem meditáció kicsit, akkor kikapcsolok, bár egyébként sem élek nagy stresszben, de a fejemben sokszor sok minden túl egyszerre kavarog és az nem jó. A sütéskor meg oda köll figyelni. Oravecz Imrét olvasok, otthonról, pont beillik a karácsonyba egy parasztregény. A vendégszoba ablakát tártam ki, holnap jönnek karácsonyra, s a vendégszoba a csendes szoba, a kertre néz, olyan jó volt ott állni a csöndben, bár ilyenkor általában minden kicsit elcsendesedik, egyébként is sztrájkol a royal mail (nem a posta, hanem a kézbesítők), meg a mentősök, meg a vonatok, meg a reptereken is pár alkalmazott, s mikor boldog karácsonyt kívánok, pont az előbb valakinek, akkor hirtelen az fordult meg a fejemben, hogy ezzel én tulajdonképpen mit kívánok? Ennek a valakinek pont tudom, hogy kicsit zűrös lesz a karácsonyi időszak, de azt hiszem azt kívánom, hogy legyen benne boldog, békés pillanat. Békés. Ilyenkor kell kicsit elmerülni, leáll a kert is, behoztam a kertből az utolsó céklát, ma este a halhoz abból csinálok salátát, a szenteste az én karácsonyom, a holnap meg a britkarácsony, az embernek átadom a terepet a konyhában, s nekem lesz az olvasás, meg elmélyedés, ja, nem, mert itt lesznek a vendégek, de akkor meg eszünk, iszunk, játszunk, megbeszéljük a jövőt, előttük pont nagy változások állnak, de valamiért úgy érzem, hogy előttünk is. Akárhogy is, bármit is jelent, legyen békés.