takarók folyamatos bevetésben vannak. Amint itt mínusz van, a házon rettenetesen megérezni, hiába a fűtés. Szeretek a fagyban kint járni, de nagyon várom a tavaszt. Takarítok. Ezerrel. De kb olyan szinten, hogy mintha festés lett volna és mindent alaposan le kell mosni, csak éppen nem volt festés, így a falakat is takarítom. A könyvespolcok, az meg a másik. Tizenhárom könyv volt a bőröndömben visszafelé. Annyit legalább összepakoltam, hogy majd visszük az Oxfhamba, de oda magyarokat nem viszek, azokkat majd továbbpasszolom, vagy fene tudja, gondoltam, hogy hazaküldöm, de hát hova, nincs olyanom, hogy hazaküldöm. A repülőn Molnár T. Eszter Hidegkút című könyvét olvastam el, hát hú. Le nem tudtam tenni. Ahogy ír ez a nő, meg hát a téma is olyan volt, ajánlom, de csak erős idegzetűeknek. Most már Darvas László van soron. De elhoztam Tompa Andreától az egyetlen könyvet, amit még nem olvastam tőle, egyik nagykedvencem ezt a nő. Szóval gyapjútakarók, könyvek, meg dolgozok csendesen, most egy könyvet szerkesztek valakinek, akinek tavaly a kertjét fotóztam. Január első hetében lenyomtam egy online tanfolyamot a szerkesztőprogramról, egyébként is az idei évem szava a tanulás, na jó, hogy egy hét alatt a nagyon alapokat tanultam csak meg, de pont elég nekem ehhez a kis könyvhöz, ami majd egy példányban fog készülni. Az ember elment északra, nehéz családi dolgok vannak nála is, sokszor furcsálják az emberek, hogy mi így külön járunk családlátogatásra, de ez komolyan mondom, hogy a mi esetünkben mindenkinek sokkal jobb. Én meg azt nem értem meg, hogy emberek nem képesek önálló életre a párjuk nélkül, na de mindegy is. Sűrű napokat terveztem be addig is, vérvétel (telefonos konzultálás után a dokival, vicc, de nem győzök rájönni, hogy rettenet itt az eü ellátás), tanítás, jön két barátnőm is, millió éve nem láttam őket, nem egyszerre jönnek, ilyenkor van ideje mindenkinek, sütök majd valami lájtosat, vegánban és gluténmentesben nagyon jó vagyok már, igazi tejet sem iszik már senki, de az egyik a mandulásat szereti, a másik a kókuszosat, de ez sem gond, csak jöjjenek, egyik este meg a szomszédnénivel megyek a pubba, nyolcvanéves, egyik példaképem, a hétvégén meg egy falubéli kisfiú gyűjt egy indiai útjára, palacsintát süt majd a faluházban, oda is megyek, támogassam, aztán meg is jön az ember, gulyást ígértem neki, el kell mennem húst venni, s az majdnem nagyobb macera, mint a mandulás tejet vagy a vegán vajat beszerezni, de hát egye fene, megoldom ám.