akinek semmi más dolga nincs, reggel volt egy hívásom, azzal kezdtem a napot. Egy könyvön kezdek el dolgozni, én a fotós, s van az író - akivel telefonoztam, aztán van a nő, akiről a könyv majd szólni fog, az ő munkáját fotózom, majd mesélek róla, ha már lehet, na mindegy, az íróval beszéltem, angol egyébként, de a franciáknál élnek, s valami építkezés folyik, s szaladt be az egyik mesterember, hogy a kutya kinyiffantott egy tyúkot, menjen, hát olyan vicces, hogy végül abba is kellett hagynunk a nagyon fontos (egyébként nem is) értekezést, de később üzent, hogy szerencsére a tyúk túlélte. Aztán bevágtam magam az autóba. Az ember ugye nincs, elvitte az autót, de két kocsink van, luxusprobléma, tudom, de ez a másik autó, hát ezt nem nagyon használjuk, s nem is zárjuk be. Egy kulcs van hozzá, s a zár nem a legjobb, hálisten beindításnál működik rendesen. Szóval én nem zárom, seholse. Viszont ma elmentem - mint akinek semmi más dolga nincs, ugye - egy kertészetbe (amiből aztán több lett). Hellebore-t (hunyort) kerestem, de valami dekoratívabb félét. Végül találtam egyet, nagynehezen egyébként, nem volt olyan jó a választék, de azért boldogan távoztam. Mentem tovább, egy másik kertészetbe, s akkor már a kocsiban volt egy érték, a hunyor! Ráadásul ajándékba lesz. Hát csak bezárom akkor már a kocsit, mert ez olyan rendes üzletes kertészet volt, nagyobb parkolóval. Aztán jött még egy kis kertészet, mert ha már arrafelé tekergek, kitérővel, ki nem hagyom, az erdő közepén, valamiért abba az irányba ritkán megyek, s hogy ez miért is maradt még eddig ki, nem értem. Csuda kis hely, nem az a kommerciális, hanem abszolút természetes. Itt nem zártam már a kocsit, mert nagyon baráti volt a környezet, meg kutya nem volt ott. Vettem egy csomó hóvirágot. Innét már hazafelé, s át a szomszédfalun, ahol gondoltam, hogy megállok és elmegyek a pékségbe, mert pont nyitva, s pont erre járok, de találok-e parkolót. Találtam. Igen ám, de a hunyorral és a hóvirágokkal teli kocsit nem hagyhattam megint nem lezárva, pedig a kulcs már nagyon lötyögött, inkább hívok szerelőt, de ezeket nem hagyom itt, őrizetlenül! Végül lett sok boldogságvirág és lett kenyér is. Utána vittem a kutyát szaladgálni egy nagy parkban, na ott aztán végképp nem zárok, mert onnét simán haza is gyalogolunk.