két nap tanításra, fotózásra, Skóciában. Egy tanítványból lett barátnővel megyek, aki Bath-tól délre él, így eljön hozzánk holnap este, aztán együtt megyünk szombaton, én vezetek. A nő férje haldoklik. Már régóta lemondtak róla az orvosok, sikerült nagyon nehezen bekerülnie egy otthonba. Az otthon már mondta is, hogy kicsit tovább él, mint számítottak rá, így át kell gondolni, hogy mi hogy lesz és mibe kerül. Komolyan. De hát ez a valóság. Ide tartunk mind. A férfinak tegnap volt a születésnapja. Több már biztosan nem lesz neki, ezt tudja ők is, a család is. Ágyaznék a nőnek, hogy most akkor tényleg jön-e, mert pár napja azt mondták, hogy most tényleg itt a vég, pár nap, de erre mindenki fel van készülve, nem fél attól, hogy Skócia alatt hal meg a férje, s akkor majd elviszem ott egy reptérre, haza tud jönni gyorsan, ha kell, intézni a dolgokat, amiket talán már el is intéztek. Nem tudom, hogy ez-e, de az anyámmal álmodtam, soha nem álmodok vele, egy házban voltam, tök egyedül, egyszer csak ott volt egy valaki, mondom hát ez, erre ott állt előttem, teljes életnagyságában. Semmi kedvesség nem volt benne, kérdeztem tőle, hogy hol lakik most, de mondta, hogy nem itt.