fél órám van, mielőtt a kocsiba ülök, elvezetek az állomásra, onnét be Londonba, hogy tanítsak valakit. Csak egy nap, csak egy ember. Japánban él, de pár hónapot itt van a londoni otthonában, oda megyek. Übert kell fognom, mert oda tömegközlekedni nem egyszerű. Már azt is megbeszéltük, hogy egy közeli kis olasz étterembe megyünk ebédelni, kintre foglalt asztalt. Most még fagy, de addigra lesz tizenkét fok is, napos, tökéletes. Nem ez az átlagos, de ez is egy munkanap nekem. Néha fel sem fogom.