lefőtt, nincs az ember, de van tavasz, kimentem a kertbe, kávéval, nárciszok, a földbe egyedül a pseudonarcissus-t ültetem, vad nárcisz, de túl napos az a hely, igaz, hogy visszajött mind, de teríteni szeretném őket, így átpakolom őket az árnyékos oldalra, ahol a hunyor nagyon szeret és a hóvirág is, s majd itt tud szaporodni a nárcisz rendesen. Van ott két ronda bokor, neki kellene állnom kiszedni őket. Ha az embernek mondom, akkor "hát majd visszavágjuk", s ennyivel a probléma megoldva. Egyik bokor sem kellene ide azok közül, ráadásul az egyik annyira szúrós, hogy közelébe se lehet menni. Na mindegy. A nefelejcs elkezdett virágozni és a magnólia sem fagyott el, a hétvégére csupa virág lesz. Az első kertben a fű vadabb, tele kankalinnal és györgyikével, alig lehet ott járni, nem is járunk, június elejéig nem nyírjuk ott a füvet. No mow May. Majd ha meglesz a saját kertem, saját gyümölcsössel, alatta pont ilyen rétes* megoldás lesz. Majd meglátom hol lesz ez, milyen lesz a föld, aztán az alapján tervezek. Addig meg itt. A füvet - ami az a gyep típusú fű, semmi jógás nincs benne - legszívesebben teljesen megszüntetném, de ilyen radikális húzásba még nem vágok bele azonnal, de apránként szerintem idén valahogy elkezdem. Napközben már nem fűtünk, ha tíz fölé megy kint, akkor bent annyira kellemes, hogy nem esik jól, ha megy a fűtés, de este még jólesik. Jólesik kint járni a kutyával is. Nem egy sétálós még, sajnos, inkább a labdát akarja kergetni. Mindenfelé virágzó fák, barka, meg hát a nárciszok, minden út széle sárgállik, a faluba bevezető út is, több, mint kétezer hagyma lett oda ültetve pár éve. Csuda ilyenkor minden.

*nem cseresznyéstúrós, hanem vadvirágos