szép a Húsvét, négy kaláccsal, vendégekkel, tojáskereséssel, nagy-nagy sétákkal, napsütéssel, kertben evéssel. Mára, turnusváltásra, megjött az eső, nem tudtam az ágyneműket kilógatni, de azért így is tudok ágyazni a következőknek. Négy kalácsot sütöttem, s a harmadik kenyér van készülőben. A fagyasztóba is sütök néha, de ez még a vendégekkel majd elfogy, aztán utána visszaveszek, meg aztán kezdődik az ámokfutás. Muszáj meditálnom, jógáznom, ezek mind annyira jól esnek. Nem tudok ezzel a mai világgal egy tempóban élni, öreg vagyok én már ehhez, mondogatom, meg megmondom őszintén, nem is érdekel. Templomvirágfelelős voltam a hétvégén, de itt nálunk sem volt mise, hanem a szomszédfarm templomában, oda meg elsétáltunk. Nem a misére, mert reggel fél6-kor senki nem bírt nekivágni, de később. A templomba tulipánt hozott az ember, a boltból, én meg vágtam sok mogyorót, s virágzó ágakat, kökény, zöldfehér. Itthon is ezek, tulipán nélkül, csak az ágak, s lógnak rajtuk pici fa tojások. Lesz még három nap szabadságom, túrista, Oxfordozunk, s kihasználom az alkalmat, hogy felpróbálok egy nadrágot, igazi próbafülkében, hát nekem ez is olyan ritkaságszámban megy ám, megvenném online, de ezt a márkát inkább nem. Vendégek el, aztán London könyvfotózás, aztán már vasárnap elutazás egy jövő hétfői fotózásra, amit annyira, de annyira várok, kis templom lesz felvirágozva mindenféle természetes, most virágzó mindenjóval. Vannak azért nehéz napok is, de arra meg ott van a meditáció és a jóga, már nagyon fegyelmezett vagyok.