eljött az idő, amikor drágák a hétvégék, soha nem vállalok munkát, de most már úgy telik a hét, hogy emailt sem tudok megválaszolni, árajánlatot sem tudok küldeni, képeket sem, erre marad a hétvége. De legalább hideg van és nem süt a nap, így nem fáj a szívem, hogy inkább lennék a kertben. Meg aztán tökreszeretem a munkámat, úgyhogy reggelkorán másolom a tegnapi nagyonhosszú munkanap képeit, teával. Londonba mentem be megint, s előtte a barátvendégeknek is mondtam, mikor Oxfordba mentünk be, kocsival, hogy nagy a szerencsénk, hogy iskolaszünet van, mert ilyenkor megáll az élet, s a forgalom kb a felére csökken. A fele sem kevés, de sokkal jobb. Londont már bárhova be merem vállalni. Mivel pont London zsidó környékén jártam tegnap, mindenfelé csak zsidókat láttam, ünneplőben, pészah, gondolom. Mintha egy másik világba csöppentem volna, s pont ezekért a dolgokért szeretem én Londont. Akivel fotózok, ők is zsidók, egyébként, s vannak Budapesten élő barátaik, megbeszéljük ezeket mindig, meg a híres magyar fotósokat is. Hogy az a rengeteg nagy név, az a rengeteg tehetség, aki onnét kikerült. Kár, hogy ki.