amikor már amúgy is alig éltem, el kellett mennem egy darab képet újra készíteni, mert a háttéren változtattak, negyven perc oda, negyven vissza. Visszafelé megálltam egy nagy orgonás mellett, nem is volt kerülő, csak át kellett mennem egy Temze parti falun, ahol mindig kényes a forgalom. Lesétáltam a dűlön meg vissza, orgona ment a vázába, mégis jön anyáknapja, gondoltam. Itt még tart a hosszúhétvége, de muszáj dolgoznom, árajánlatok, editálások, van egy nagy listám, amin három tételnél ott van, hogy ma muszáj megcsinálnom, elküldenem, viszont négy tételt, aminél nincs ott a ma, azokat már megcsináltam. Kedden elmegyek Londonba, az egésznapos, szerdán elmegyek Derbyshire-be, északnak, de csak délután indulok, oda három óra az út, ha nincs forgalom, ott letanítok egy egész napot csütörtökön, s utána húzás haza, alvás, majd péntek reggel, 5-ös indulással, elindulok Wiltshire-be, délnek, ami másfél óra, ha szerencsém van, ott egy kert reggel gyorsan, s majd este egy másik kert Somersetben, ami nincs az elsőtől messze, de addigra már zokni leszek, megkérdezem egy ismerőséket, hogy alhatok-e egyet náluk napközben vagy csak imádkozzak-e simán, hogy legyen eső, s akkor hazajövök és a fotózás az eredeti napján lesz megtartva, a jövő héten. Viszont jövő héten irány Szicília, ahonnét pont írt a kerttervező. hogy pont most néz ki tökjó, ki tudja egy hét múlva mi lesz, de ilyeneken én már szoktam aggódni. Ilyenek ezek a májusi kertek.