az az időszak, amikor azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, na jó, azt pont, viszont nincsmegállás, a hét elején megjártam Szicíliát, enyhe túlzás ez is, landoltam, majd elvittek a kertbe, ott voltam két és fél napot, majd vittek a reptérre, szerdán este hazaestem, hullán, csütörtökön viszont szabadnapot vettem ki és az emberrel bementünk Oxfordba, ahol is vettem egy ruhát magamnak, amit majd jól fel is veszek a Chelsea Flower Show-ra, de nem holnap, amikor még bakancsba' és láthatóságiba' kell menni, hanem majd hétfőn, amikor amúgy sem akarok sokáig maradni, mert addigra káó leszek, a hajnali hármas kezdéssel, de ilyen ez most, s nem bánom nagyon egyébként, pont Londonban keresek parkolóhelyet, elvileg vasárnap kb bárhol parkolhatok, a metróm vonalán, District line, hogy ott legyek, mert akkor nem busz, és két metró sok megállóval, hanem kocsi s csak pár metrómegálló, fontos dolgok, hazafelé, a kocsiban vezetés közben tudok pihenni, mert akkor kikapcsol az agyam és az útra koncentrálok csak (főleg), egyébként a ruhára visszatérve, teljesen sima bárhova felvehetős és lenből van, s főleg, nem nézek ki benne úgy, mint egy zsák krumpli, de éjjel meg arra ébredtem, hogy basszus, megjött, így ma remélem kifájja magát, aztán a hétvégi munka nyugisabb lesz így, egyébként a Chelsea teljesen szociális esemény már nekem, s bár próbálom nem elhúzni ott az időt idén, egy show garden-t kell fotóznom a kerttervező kérésére, s hát megmondom, minden szem azon a kerten van, s alig várom én is, hogy lássam, de közben várom, hogy találkozzak más fotóskollégákkal, írókkal, kerttervezőkkel. Csuda napok, gyönyörű a május, csupa zöld.
