óra húsz, mondta a google maps, gondoltam, hogy az szuper, az egy nap alatt meglesz, oda ennyi, vissza ennyi, közben munka. Ebből lett négy óra vezetés, nem a péntek délután, hanem balesetek, de aztán csak odaértem, négyre. A biztonságiakhoz kellett mennem elkérni a kapunyitót. Ők már a nagyház részben vannak, nagyon ismert hely, s a kert is nagyon ismert ott, nagyonnagyon, s többezer hektáron van sok épületük is, s ezen a sok hektáron, az erdőn át, kb öt percig csak a fák között vezettem, fel, egyre magasabbra, amíg legfent elértem egy farmra, egy valamikor farmra, s most már inkább rendezett farmház, gyönyörű kerttel. Na ide jöttem. Körbe-körbe csak erdő, s Derbyshire magasai, ahol kis kőkerítések futnak ide oda, a ház körül a kert, a kert körül földek, valamikor legelők lehetettek, ma már inkább nagyfűves és vadvirágos, s azokon túl csak erdők, ameddig a szem ellát. És hatalmas, hatalmas csönd. Ezt is lejegyzem valahova, többek között azt, hogy miért szeretek egyedül dolgozni. Na itt töltöttem el az időt este kilencig, hogy aztán éppen csak éjfél előtt itthon ágynak essek. Ilyen munkákat nem vállalok el ottalvás nélkül, nem is értem, hogy mi ütött belém, na mindegy is, már itthon. A vendégszoba készen, a többi meg lesz, ami lesz, nem aggódok már ezen, estig, mire a két egyetemista megérkezik, addigra eltűnnek a pókhálók és süti is lesz.