általában, készülődésközben, kávé, kutya, reggeli, be szoktuk kapcsolni a rádiót. Tilos. Rá szoktam nézni a hírekre is, na az is tilos. Ha majd újra lesz covid vagy valami, akkor arról úgyis értesülünk majd. Sokszor olyan sok ez a világ. Most nagy csöndben vagyok, mert az ember elment pár napra, vasárnap este jön csak majd, addig a kutyával, a nyár is megjött, két napra, azt mondják, húsz fok is lehet, a július elment úgy, hogy tizenhat fok volt a legtöbb, de nagyon szerettem, olyan, minta végig ősz lett volna, persze a paradicsomom éppen csak elkezdett pirosodni, most, lesz-e belőle valami, nem baj, ha nem, majd megint lesz zöldparadicsom chutney, amivel pont megkínált a barátnőm, akinél szombaton jártam, olyan jó érzés volt, ahogy elővette vacsora mellé, valamikor februárban adtam neki egy üveggel, még éppen csak volt neki, bárányt sütött, amit soha nem eszünk mi, de ezt nem mondom, ha vendégségben vagyok, mert egyébként meg szeretem. Onnét átvágtam a Yorkshire Dales-en a hétfői munkahelyemre, ami egy azóta barátnőmmé vált virágos (nem tudom azt mondtani, hogy virágkötő, mert amúgy nem az), akinél közösen tanítottunk, ő virágosat, én meg fotózást, nagyon szeretem ezeket a napokat ott, kicsit olyan, mintha nyaralnék is, meg hát Yorkshire-t amúgy is imádom. Sylvia Plath sírja ott van a közelben, s a Happy Valley-t is ott forgatták, ajánlom, na ezt csak erős idegzetűeknek, viszont az All Creatures Great and Small-t bárkinek, szívmelengetős film és csoda Yorkshire Dales tájakon jár. Sokszor gondolok rá, hogy északra kellene költözni, ha bátor leszek, belevágunk. Addig is, Balaton északi partján kedves kis faluban eladó házat keresek, reménytelen jeligére.