nem hajt éppen a tatár, de látom, hogy vannak területek, amiket mindig elhanyagolok, pl. az íróasztalom, halmokban minden, de már rendben. Képeslapdobozt rendbe tenni, születésnapok. Meg pont nem. Egy nagyon közeli jó ismerős férje halt meg, egészen váratlanul, döbbenet, olyan kedves ember volt, mindig úgy emlékszem majd rá, hogy mosolyog. Tanítottam is. Akkor is csak mosolygott. A nehézség az egészben, hogy úgy érzem, hogy nélküle a felesége teljesen elveszett lesz. Minden téren. Nem csak a fájdalom, hanem az élet praktikus oldalai. Pont most változott egy nagyot az élete, minden a legjobban haladt, minden, s egyszer csak kész, vége. Azt álmodtam, hogy rákos voltam és az orvos olyan tök hülyén nézett rám, hogy hát jóvan, ő meg is műthet, de nincs annak semmi értelme. Meleg van és fülledt, megjött a nyár, igaz, hogy csak huszonkettő, de kibírhatatlan. Elővettem a fagyasztóból egy túrót, túrógombócnak holnap. Kicsit jól esnek ezek az itthon töltött napok. Boltba majd csak holnap kell elmennem, kicsit fáj, hogy ehhez autóba kell ülnöm, de legalább lesz a zöldséges és a patikából is felveszem a gyógyszereimet, aztán húzok haza, a szombatot nagyon szeretem itthon, nem tudom pontosan, hogy miért. Ma én már hétvégézek, bár volt még egy zúm reggel, egy új könyvről. Vagyis kettőről. Csuda egy év ez. Lehet, hogy vállveregetésként veszek egy új sálat?