hiszem, hogy huszonkét fokban kertészkedni brutál, akkor várjam meg a holnapot, amikor majd a mama kertjében húzhatom ki a gazokat, harminchárom fokban. Mondjuk itt a forróság még forróbb, mondták a legutóbbi látogatók is, hogy tizenkilenc fokot hogyan nem lehet kibírni itt, mikor otthon meg az már hideg? Nagyon magas a páratartalom. Na mindegy is. Megyek haza pár napra, egyik nap megyek, két nap múlva jövök, sok mamalátogatás, sok hivatalos ügy elintézése lesz, temetőbejárások, ilyesmi. Meg gazolás és mosás a mamánál. Meg lecsó. Ezeréve nem ettem. Ma még átmentem a faluház kertet rendezni picit, én vagyok a felelős, jövőre át is alakítom egy picit, szabad. A faluház mellett egy olyan csuda kis kert volt mindig, mármint a kerítésen kívül, telefutva rózsával, s tele évelővel, de idén a nő nagyon elhanyagolta, a gaz eszi. Mint egy másik kertnél, ahol tudom, hogy a kerítés mögött csuda kert van. Kívülről pedig csak szomorúság odanézni. Nem, nem rewildingról van itt szó, pont nem. Na de mindegy is, söprögessen mindenki a maga háza táján, ugyebár.