munka, irány be Londonba. Öt harminchat volt az órámon, amikor megébredtem, akkor már maradjak, gondoltam, ébren, gyertya a konyhában, kávé, lassan, mintha húznám az időt, nem a munka maga, csak akivel dolgozok, fura. Mindegy, jó napok szoktak lenni amúgy, ez meg az utolsó (talán még tavasszal egy). Ez észak London, nem messze a Hampstead Heath-től, de ilyenekre nincs soha idő, meg ha a felszereléssel megyek be, a tizenkétkilós táskámmal nem szeretek lófrálni, de az autóban hagyni sem. Viszont sütni fog a nap és a novemberi napsütés csodaszép.