megint a zsidórészen dolgoztam, de most nem mentem a Carmellibe kenyérféleségeket venni, viszont voltunk délkoreaiban vacsorázni, a lengyel boltban pedig volt mák, s a hab a tortán volt a (magyar) barátnőmtől, akivel vacsoráztunk, kapott magyar dió. Kincs. Legjobban ezt szeretem Londonban, hogy van minden, van mindenki, békében.
