sikerült, hogy majd novemberben minden nap írok. Itt van a december, sőt, már harmadika. Szalad az idő. A héten elvoltam Yorkshire-ben, ahova már lapos kerékkel érkeztem, vagyis még az autópályán kétszer tettem bele levegőt, este leparkoltam, de másnapra már tiszta lapos volt. Mindegy. Mire mentem volna a szervízbe vele, leesett a hó. Imádtam, mert Yorkshire gyönyörű, főleg, ha nem egy szürke városban él ott az ember. Szóval havasan gyönyörű volt minden, az angolemberek meg aggódnak, hogy leesett egycenti hó, hogyan fogok én így vezetni. De az nem jut eszükbe, hogy a járdát le kellene söpörni, tisztára, hogy ne járjuk össze napközben, majd este meg jól lefagy a latyak, s megy a jajjongás, hogy jajj mindenhol a jég. Ó mindegy is. Sűrű napok vannak, jó napok vannak, s amikor meg lehuppanok a hátsómra, nincs kedvem kinyitni az internetet. Hazaértem, s másnap máris kávéreggelt tartottam a falunak, sokan jöttek, háromféle süti volt, az egyik a mézeskalácsom, a másik egy vett citromos (a lemon drizzle itt az alapsüti), aminek valaki el is kérte a receptjét, csak hát pont, hogy Cheshire-ben vettem egy helyes farmshop-ban, hazafelé Yorkshire-ből, s volt még tealoaf, amit meg a szomszédnéni sütött, hogy segítsen, mert tudta, hogy utolsó percben esek majd haza, s nem lesz időm, eszméletlen, hogy micsoda figyelmes. A másikszomszéd, ő meg elesett, kilencvenöt, de egyedül él, viszont már nagyon görbe és alig tud járni, de a rúzs minden nap felkerül ám, szóval őt meg kórházba vitték az esés után, s félünk, hogy többet nem jön már haza. A falut whatsappan értesítem mindig, ha kapunk hírt a fiától. Jó falun élni, de ez is csak úgy működik, mint minden, az ember kell, hogy tegyen valamit. S teszek. És most akkor ünnepélyesen megfogadom, hogy írok ide - vagy vers vagy kép - minden nap decemberben. Még szenteste is.