Miklós-reggel lágyan, csendben,
fehér pihék raja árad,
Miklós-reggel szép fehérbe
felöltözteti a fákat.
Miklós-reggel, hogy kinéztem
a havas, szép virradatba,
cipőcskétek is ott állott,
minden jóval megrakodva.
Miklós-reggel égi pelyhek
boldog álomrajt szitálnak,
s hívő-tisztán, messzezsongón,
lelketek földjére szállnak.
Fekete István
