csodaszép volt, az énekesnek csuda hangja volt, a lant levett a lábamról, de az 1832-ből itt maradt gitár is. Mikor lementek a zenék, tapsvihar, a kis templomunkban, csuda est, aztán elkezdte mesélni a gitáros, hogy ezernyolcszáztizennyolcban egy osztrák kis faluban.. Na, akkor tudtam már, hogy végem, el se kezdték még, de már jöttek le a könnyeim. Nem bírom meghallgatni a Csendes éjt, ha megy a rádióban lekapcsolom, ha szól a cédén, előreugratom, a legnehezebb karácsonyi dal nekem, mert én abban csak a mama hangját hallom, szencsígesíjj, az éjféli misékről, ahogy állok mellette, mindig a jobb oldalán, énekel az egész templom, és a csendeséjkor az ő éneklését is hallom, egyébként mindig olyan kis halkan énekelt.