házban született a mama, s mikor az utóbbi években a ház, a haza, az otthon, ezeket mondogatta, már csak erre a házra gondolt, a saját házára már rég nem emlékezett. Szegény, tisztességes családban nőt fel, sokat mesélt arról, hogy mennyire örültek mindig, amikor a Papa megjött a munkából, s hozott egy almát, s azt hét részre osztották el, mert öreganyám is ott lakott. A kis házban volt két szoba és egy konyha. Nagyon jól emlékszem az egész házra most is, s sajnálom, hogy már nincs a családban. Viszont, amikor házakat keresgélek otthon, rájövök, hogy ilyesmi régi emlékekkel teli házat keresek. Sokszor elmentünk a messzimamához, busszal, két falura volt csak attól a falutól, ahol a mama már asszonyként élt. A messzimama minden évben lemeszelte a házat kívülről. A hátsó szoba, ahol néha aludtunk, nagyon jó hűvös volt nyáron mindig. Búcsúkor sokan össze szoktunk jönni, de olyankor mindig a kertben ettünk, ott fértünk el mind. Sokszor elmentünk a ház felé, miután a messzimama halála után azt eladta a másik lánya, s bár nagyon is rá lehet ismerni, sok minden változott ott is, építettek hozzá például fürdőszobát. A kertben ott van a kút, s ugyanúgy az maradt az utolsó ház, a nagyon üresedő faluban. S mama most már ott van újra, oda vágyott nagyon haza, Idesapám meg Idesanyám, mindig készült hozzájuk, s most, hogy velük van, nekik szebb Karácsonyt nem is tudnék kívánni.