a mama három hétig nem állt velem szóba! Az úgy volt, hogy gimiben lett egy barátom. Idősebb volt nálam majdnem tíz évvel, ami akkor természetesen hatalmas felháborodást váltott ki. Aztán teltek az évek, s ez a barátom maga lett az Isten a mama szemében. Annyira szerette, mintha a saját gyereke lett volna, szerintem. Mindig úgy beszélt róla, hogy ő olyan, mind a rígi jó orvosok vótak, ollan rendes. S tényleg semmi rosszat nem lehetett rá mondani, kedves volt, jóindulatú, segítőkész, barátságos, intelligens, jóképű, jól kijött mindenkivel, s valami csoda folytán még anyámat is elviselte. Négy évig sülvefőve. Nem sokkal azután, hogy elkerültem egyetemre, megismerkedtem ott egy fiúval - Isten nyugosztalja, szegényt, őt is - nevezzük Á-nak, az előzőt meg nevezzük B-nek. Nem megyek részletekbe, de B-vel szakítottam, Á miatt. Hú ebből kerekedett ám akkora balhé. A mama sírt is, s konkrétan három hétig nem szólt hozzám egy árva szót se, olyan mérges volt rám. Amikor később Á eljött hozzánk, s együtt átmentünk a mamához, neki soha nem tett terítéket. Vicces volt ám a mama, csak akkor ezt tényleg nem viccből csinálta, bár mindenki elég jót vigadt ezenek a dolgokon, szerencsére Á is. Mindig azt mondogatta, hogy majd megbánod lányom, majd megbánod lányom. Nem bántam meg, mert akkor úgy döntöttem, s vállalom érte a felelősséget. Viszont tudom, hogy a mama megbánta, hogy ő nem a hufnágerpistihez ment férjhez, s lehet, hogy így jött ki rajta, fene tudja. A mama, miután az anyám megszületett, erdőn át ment haza, vissza a szüleihez. Ők meg mondták neki, hogy lányom, egy nőnek, ha a fírfi fát hasít a hátán, azt is el kell viselnie, menj csak szépen vissza hozzá. S válhatott volna a mama, bármi lehetett volna, de ő csak szenvedett, kitartott, s amikor nagyapám agyvérzést kapott, s az orvosok lemondtak róla, a mama visszahozta az életbe, olyannyira, hogy ő még utána felpattant párszor a biciklire is, félbénán, hogy eltekerjen a kocsmába. A mamánál aztán mindig az volt a lényeg, ha valakinek barátja lett a családban "osztán rendes? nem jár kocsmába, ugye?"