egy hét múlva lesz a temetés. Csak ilyenkorra, négyóra, már túl leszünk rajta. Belegondolni is elviselhetetlen. Viszont elmesélem, hogy az olyan jó lesz, hogy a mama egyik volt szomszédainak az unokája fogja eltemetni. A mama is ismerte őt, s hú mennyire örülne, ha tudná, sőt, a pap nagyszülei is nagyon örülnének. A mama nem volt egy barátnőzős ember, ő otthon szeretett lenni, nem nagyon járt el sehova, max templomba. Ezt a nénit, ezt a szomszédot, nagyon kedvelte, s én is úgy emlékszem rá, hogy nagyon barátságos, kedves néni volt. Szóval tényleg nagy öröm, hogy az ő unokájuk búcsúztatja. Nagyon rendes, mert mi azért nem vagyunk mindennel képben egy katolikus temetéssel kapcsolatban (a mama bezzeg képben lenne és tudná ezeket a dolgokat), de ő mindent intéz és mondja, s az a jó, hogy emailezni is lehet vele. A koszorúk is megrendelve. Repülőjegyem is van.