négyzetméter a telek. Rajta a kockaház, amihez lett még építve egy konyha, az alatt van egy pince, amit egyszer ellepett a víz, így a mama bekerült a helyi tévébe, lebegtek a tojástartók a vizen, mama meg nagy komolyan mutatta, hogy idelessenek, mennyi víz begyütt. Ez a film biztosan megvan valahol, utána is járok. A konyha mögött van a műhely, ami valamikor nagyapám kovácsműhelye volt, de egyébként hivatalosan az a garázs, utána van a komora, ami disznóvágásokkor átalakult hentesműhellyé. Utána jön a tyúkudvar az istállókkal, mert a mama disznókat is tartott évekig, aztán a tyúkok vették át a helyét, hú de szerette a tyúkjait. Mindig mondta, hogy ami másnak a drog, az neki a tyúkok. Vicces volt, mondom. Szombat délután megkapott egyet az imádott tyúkjai közül, odavitte a bölőkéhez, ott egy fejszével levágta a fejét, megpucolta, satöbbisatöbbi, másnap ettük a levest belőle. Meg a rántotthúst. Így ment ez. A mama tizennyolc évesen elkerült otthonról és mindent egyedül megoldott. Nem könyvekben olvasott utána, nem a gugliról keresett recepteket, fene se tudja hogyan, de mindent tudott. Üldögelni nem szokott, mert mindig talált valami tennivalót, a kert meg hatalmas volt, az aztán tényleg ellátta munkával. A mamát különösen nem érdekelte a lakberendezés. Szép tiszta volt a ház, megvolt minden bútor, ami kell, nippek a szekrénysoron, fényképekkel vegyítve, alattuk hímzett terítő. De nem kattogott soha olyanokon, hogy mi lóg a falon vagy milyen színű a csempe a fürdőben. Csak valami legyen. Egyszer pont fürdőfelújítás volt, akkor tűnt el a kád, ami utána mindig hiányzott neki, na akkor kellett pár dolgot venni a fürdőhöz. Aszongyák, hogy szombathelen igen szíp járólapokat lehet vennyi. Kérdezük tőle, hogy de hát hol? Hát azt ő nem tudja, csak annyit, hogy Szomathelen. Na, elmentünk Szombathelyre, az akkori barátommal (a mostani elődje) s az ő autójával, s leparkoltunk, mama kiszáll, s ahogy kinyitotta az ajtót, nekivágta a mellettünk álló kocsinak. Mondom neki: mama vigyázz, mert az ajtót nekicsaptad a másik autónak. Válasz: "hát minek át ide?!"
