fehér felhő a fejem felett, virágzik a galagonya, de olyan szépen, hogy csuda. Jót tehett neki a hideg tél, mert most aztán olyan gyönyörű, hogy nem lehet vele betelni, ahogy jöttem haza tegnap Wiltshire-ből, direkt nem az autópályán, hanem a régi főúton inkább, s a dimbek meg a dombok, s mindenfelé…

az az időszak, amikor azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, na jó, azt pont, viszont nincsmegállás, a hét elején megjártam Szicíliát, enyhe túlzás ez is, landoltam, majd elvittek a kertbe, ott voltam két és fél napot, majd vittek a reptérre, szerdán este hazaestem, hullán, csütörtökön viszont…

amikor már amúgy is alig éltem, el kellett mennem egy darab képet újra készíteni, mert a háttéren változtattak, negyven perc oda, negyven vissza. Visszafelé megálltam egy nagy orgonás mellett, nem is volt kerülő, csak át kellett mennem egy Temze parti falun, ahol mindig kényes a forgalom. Lesétáltam…