lett a Karácsony, fogalmam sincs, de hálisten, hogy elmúlt. Az volt a jó benne, hogy az ember itthon volt, hogy nyugodtság volt, mert nem kellett dolgoznia, hogy főzött, hogy mindig átölelt, amikor rámjött a síróroham. Van egy nagyon jó barátnőm itt Angliában. Karácsony előttre beszéltünk meg egy találkát, hogy az én szülinapomat, a karácsonyt, összevonva, kicsit ünnepeljünk. A találkozó előtt pár nappal derült ki, hogy anyukája rákos, s mire találkoztunk volna, lemondta, mert hogy rosszabbodott anyukája állapota. Folyton kapcsolatban voltunk, főleg vaccappoltunk, de amikor már nagyon kivolt, felhívott, együtt sírtunk, az ő anyukájának semmi baja nem volt, ez a rák derült égből volt a villámcsapás, s aztán mama előtt négy nappal meghalt. Pár napja aztán végre találkoztunk. A szakadó esős sétában volt sírás, volt nevetés. A legrosszabb pillanat az volt, amikor apukája hívta, s őt vígasztalta és vele együtt sírt. Két nap múlva, mindkét temetés ugyanazon a napon lesz.