nap telt el, hogy utoljára írtam ide, három hét és két nap eltelt, hogy elment a mama, s több, mint egy hét már a temetés óta is eltelt. Arról a napról csak rossz érzés jut eszembe, nem maga a temetés, mert azt valamiért mégis jól esik tudni, hogy a mama békében nyugszik. De azon a napon páran beszóltak nekünk, kritizáltak, s emiatt csalódott vagyok, de megpróbálok több álmatlan éjszakát nem generálni emiatt. Mielőtt visszajöttem, pont elkezdett esni a hó, álltam a mama sírjánál, ami végtelen szomorúságos volt, de nagyon jó is egyben, hogy egyedül lehettem ott. Olyan ez az egész, mintha kihúzták volna alólam a világot és van egy nagy üresség. Igazából senki nem érdekel, még a hozzám közel lévő emberek sem, a napi hülyeségek pedig végképp nem. A munka és a kert, ezeket szeretem, ezek jól esnek, kicsit kizökkentenek. Az ember nárcisszal várt, már van vágott brit nárcisz. Na, ez például már jól tudott esni.