a nap. Olyan, de olyan jól esik. Egy csomó megbeszélés, munkaügyben, zúmok, telefonok, álommunkák jönnek idén (is), nem győzöm magam csipkedni, hogy ez valóság-e. A héten hideg van, az olyan mínusz 6 éjjel, errefelé, s így úgy néz ki, hogy végre megyek Cumbriába (a tóvidék északi részére) egy kertet fotózni, két éve erre várunk, egy tisztességes fagyra. Előtte egy hatalmas céggel lesz egy meetingem, szerintem mindenki ismeri őket, német cég, küldtek minden termékükből egyet, csak úgy. Nem a mercedes, sajnos. Az összes kreativitásomat elő kell szednem, s még annál is többet. Jövő hétre pedig jön az enyhülés, jönnek elő a hóvirágok. Tegnap láttam az elsőt, a szomszéd falu temetőjében, az egyik napos, védett sarokban, mindig ott nyílnak először, nagyon jól esett, mama szülinapján.