a bécsi munkát tavaly elvállaltam, akkor azért tűnt nagyon jó ötletnek, mert gondoltam, hogy összekötöm mamalátogatással. Hát nem fogom. S pont ezért már nincs is kedvem menni. Az ember várja, jegyzetel, tervezi a napját, míg én dolgozok, tiszta lelkes, én meg oké, haladjunk, legyünk túl rajta, essek haza este 11-re, s reggel 4-kor menjek a következő munkára, csak ezen a bécsin legyek túl, olyan közel otthonhoz, ami nincs is. Lehet, hogy csak a kimerültség, a rengeteg minden, ami történik hirtelen, nem tudom, de irritálási szintem nagyon magasan van, de nagyon-nagyon igyekszek viselkedni. Igyekszek nagyon sokat olvasni, sokat lenni a kertben, nézni a távolba.