besüt a nap az étkezőbe, amit én a botanikus szobának hívok egyébként. Itt szeretek lenni legjobban, itt szoktam ide pötyögni is. Szóval picit ilyenkor besüt a nap, nagyon hangulatos, mert éppen csak átszűrődik a szomszéd hatalmas cseresznyefájának az ágain. Mi teljesen fabarátok vagyunk, de ez a cseresznyefa nekünk inkább árt, mint nem, de nem szólunk, pedig szólhatnánk, lenne hozzá jogunk, viszont a bükk miatt megint kell szólnunk idén, hogy jön be a hálószobába, annak ellenére, hogy már egy fa szakértő is mondta nekik, hogy annak a fának nem szabadna ott lenni, de őket aztán nem érdekli. A házuk körül hatalmas a kert. S egy nagyon nagy része hátrafelé néz, a szántókra, de ott csak egy hot tub van nekik, minden mást ide a mi kertünk mellé tesznek, kosárlabda, tyúkok, medence, s most újabban még egy golf játék akármicsoda. Az egyik labda a kocsinkon landolt a múlt héten. Szóval kell velük beszélni, egyébként meg normálisak nagyon, csak nem értik, hogy van olyan, hogy szomszéd, mert eddig egy kietlen valahol éltek, a világ végén, amerre nem járt senki. Itt meg falu van, s a másik szomszéd is panaszkodik, de ők sem mernek szólni. Szóval besüt a nap, a cseresznyefa ágain át, mentem egy kört a kertbe, öntöztem, mert már azt is kell, csütörtökön tetőzik huszonhéttel, utána visszatér a brit nyár, paradicsom nem lesz idén, de nem bánom. Tegnap egy kedveszomszédnál voltunk ebéden, s egy kellemes kis árnyékos rész van a kertjükben asztallal, székekkel, olyan jó volt ott megkávézni ebéd után,  jó idő volt, de felhős. Aztán egyszer csak kisütött a nap. Nem tudom elmondani, hogy mennyire erősen tűz ez, nem olyan, mint otthon, ez annyira erős, hogy kibírhatatlan, mind húzódtunk az árnyékba. Aztán fél hatra hazaértünk, utána jól is esett a kertben lenni. Utána megnéztük a meccset, persze, nálunk zéró foci érdeklődés van, de ezt megnéztük, jól tettük.