esővel jött a hivatalos ősz, anyám születésnapján, hatvanhat lenne, meg is ünnepelné, nem velem mondjuk, soha nem a családdal, hanem a haverokkal, italokkal, kár, mert bolond volt, élhetne, mondtam már ezt korábban is, az élet pont neki való, sajnálom, lehet, hogy sírtam is egy kicsit hétfőn, de a sok eső annyira fejbecsapott, hogy jól esett, közben láttam a lelki szemeim előtt, aztán igazából is, hogy a kertisufninak most már tényleg nem sok van hátra, tele vízzel, de a télikert vagy miféle, amiben az evezőgép van most éppen, szeretjük nagyon, ott öt vagy hat vödör meg lavór állt, amibe folyt a víz mindenhonnét, szóval sok eső jött, na nem mintha kevés lett volna idén, semmi nyár nem volt, hideg volt, nem bántam annyira, nincs egy darab nyári ruhám sem, na jó, egy, bezzeg őszi, jajj, pont meg is jött ma a vintedről egy kordruha vagy tunika vagy hosszú ing, kinek mi, csuda lesz, keresek valami zöld harisnyát hozzá, meg a bakancs, amit még covid előtt vettem, pontosan öt éve, szinte abban alszok, de ha nem is, mindenhova azt veszem fel, ápolom, szeretem, kertbe, koncertre, de hát mit vegyek fel, windsorban volt a koncert, a király a patron, de ő nem jött el, hálisten, lehet, hogy szóltak volna, hogy a bakancsot vegyem le, viszont szép toast ruhám volt, amint még tavaly nyáron a toast outletben vettem, de hát nem is az a lényeg, mert a koncert meg csodaszép volt, s a királynő sírja is, aki még halála után is szolgál, mert mindenki látni akarja a sírját, ott mennek el jósokan, többszázan naponta, de hát hogy lehet így békében nyugodni, gondoltam, ahogy én is elsétáltam mellettük, bele az őszbe, az első koncertbe, remélem még sok lesz az évszakban és a télben is, nagyon szeretem a komolyzenét, minden más már sokszor zavar, én is öregszem, ezt anyám egyébként mindig elmondta, amikor meglátott, de hát még szerencse, hogy igen, viszont mondom, kár, hogy ő már nem, bár így legalább örökfiatal marad, úgyis mindig azt hitte, hogy ő az.