Fogadkozol, hogy holnap jobb leszel,
odafigyelsz és levegőt veszel,
ragyogsz a napban, nyújtózó virág,
hajolsz a szélben, hiába vág.

Szavak, szavak, azt gondolnád, elég
kimondani, és összeáll a kép,
elég a látvány, tiszta erezet,
a megvalósulásig elvezet.

Lángoló ágak, nyíló tengerár,
búzamező, fölrémlő sziklavár -
a végleges olyan bizonytalan!
Csak lélegezz, minden hogyan.

László Noémi

rengeteg, rengeteg eső esett. Áprilisban csak úgy vártuk, nem jött, most meg nincs megállás. De gyönyörű zöld a kert, minden zöld, teljesen megnyugtató látvány. Az eső és a hideg miatt egy nagy munkát két héttel el kellett tolnunk, ilyen a természet, megtanít a türelemre, a slow livingre, amit mindenki kerget most. Azt mondta egy barátnőm, hogy majd ez a munkamentes hét jót fog tenni, ha csak olvasok és semmit nem csinálok, meglátom. Kicsit aggódtam is, hogy de én azt ki se bírom, túl se élem, én imádok dolgozni, én a munkámnak élek, nem kell nekem egy munkamentes hét. Persze, hogy kellett. Találtam vadvirágokat, ebédeltünk tengerparton, napsütésben, láttam skóttehenet, végre, testközelből, s volt egy egész nap kimenőm, barátnőstalálkozás, virágozás. Ó, meg elmentem a kedvenc skót kertészetembe. Évelőkben specializálnak és mindig látok olyan darabot ott, amit még soha vagy max két kedvenc kertemben (mindkettő magánkert, mindkettő neves kerttervező kertje, de növényismeretben is otthon vannak, ja, mert ez a kettő nem jár mindig kéz a kézben ám). Jó volt, szép volt, végre itthon vagyunk, ötkor már kint voltam a kertben. Kedden hajnal háromkor indulok itthonról, hogy aztán más kertjében tudjak kint lenni ötkor. Végre vissza, munkába.

Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt,
fénylő keréken pék suhant és énekelt,
gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt,
halott néném jutott eszembe s már repült
felettem mind, akit szerettem és nem él,
sötéten szállt egész seregnyi néma holt
s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon.
Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt,
az uccán béke lengett s valami borzalom.

Radnóti Miklós

azon kattogtam, hogy az ember anyja mennyire nem örül, hogy Skóciába megyünk. Az én anyám egész korona alatt hetente kérdezte, hogy mikor jövünk már, engednek be repülőket Angliából is, mondja ezt, abban az időszakban, amikor szépen be is került a brit variáns. Szóval itt lesz egy hét, amit kivettünk szabinak, ember születésnap, egy kis önellátó házikóban fogunk lakni, nem is nála, meghívta így az anyját cream tea-re, tökre készül, már elintézte a hozzávalókat is, a tesója el tudná hozni, mert a mi kocsinkba tuti nem ül be, de nem. Nem és nem. Hétfőtől már be lehet menni mások házába, sőt, át is lehet ölelni embereket!, de ő nem. Ne menjünk, meg hát nem lesz jó idő, akkor meg hogy ülünk majd kint a kertben. Az ember nagyon-nagyon csalódott. Az anyja szegény, tavaly március óta nem hagyta el a házat (kivéve kétszer állatorvos és két oltás), s azt gondoljuk, hogy beleőrült ebbe a koronás életbe. Sajnos. Ő egy másféle áldozata a járványnak. De mit panaszkodjak arról, hogy nekünk a nyaralás mindig családlátogatás, vagy itt vagy ott, mindig feszkóval tele. Más örülne, ha a szomszéd városba el tudna menni, szóval tényleg befogom. De akkor is. Húúú, az idegeim. Úgyhogy én már tervezem, fejben és lelki szemeimmel, hogy megyünk Görögbe' Évivel. Akármikor is jön el az a nap, már most várom.

barátnőm mindig szuper könyveket küld. Először is, a sajátjait amiket ide be is linkelek, Fertő-tó szeretőknek, ott élőknek, kötelező. Aztán pár hete vagy már hónapja is talán, jött tőle két könyv. Akkor nagyon el voltam két kertes könyvben mélyülve, akkor nagyon szakmaizni kellett, de tudtam, hogy majd jön pihenősebb időm, s akkor végre előveszem őket. Az egyiket elég furcsán fogadtam, (előítélet, eh) soha nem olvasok krimit (csak nézem a skandinávokat a szombat esti bíbíszínégyen), de nagyon kiváncsi voltam, főleg, hogy a Balatonnál játszódik. Semmit nem tudtam eddig Szlavicsek Judit (ról sem) Légy/Ott könyvéről, de lenyomtam két este alatt, s kellemes csalódás volt. Az tetszett benne a legjobban, hogy úgy mond ki dolgokat, hogy nem is mondja ki őket. A másik könyvet direkt későbbre hagytam, a jövő hét utáni szabimra terveztem be. Ezt nem tudnám s nem is akarnám két este alatt lenyomni. Ezt én nagyon sokáig szeretném olvasni, meg szerintem újra is. Már megjelenésekor meg akartam venni, s akkor még pont otthon is voltam, el is hozhattam volna, de féltem, mert szomorúságot váltott ki belőlem a címe. Egy csomószor már majdnem meg is rendeltem ide kintre, mindig ott motoszkált bennem, tudtam, hogy egyszer el kell olvasnom. Na de most már azt is tudom, hogy ezt mindenkinek el kell egyszer olvasni. Krusovszky Dénes, Akik már nem leszünk sosem. Belépett az Omerta mellé nálam. Még az is lehet, hogy lekörözi?

ma meg. Mert tegnap jó idő volt, legalább is délelőtt, de ez csak később derült ki, na mindegy, mostam ablakot, meg ruhákat, hogy kint száradjanak, felcseréltem a pénteket és a szombatot, mert ma meg szakad, szakad. Még jó, még mindig nagyon kell. Este gyorsan teleszórtam mindent szárított csirketáppal, hogy az eső majd jól bemossa, a növények meg vegyenek fel tápanyagot. Itt a május, olyan szép, minden csupa zöld, csupa virág minden fa és bokor. Csak hát ullan hideg van. Még mindig van nárcisz a kertben. Sőt, van, ami még csak most kezd el virágozni. Szóval mára munka, az ember elment elintézni a bevásárlást (mert ha rajtad múlna, akkor csak vajaskenyeret ennénk, már szinte hallom, de egyébként nem igaz ám), most már kicsit lazábban lehet boltba menni is. A héten voltam a New Forest-ben, az délen van Southampton mellett, két tesót tanítottam, azt hittem lehidalok, az egyik idegtudós-agykutató, de kicsit megunta, hogy a kutatás lassú és évek múltán jön az eredmény. Valamint, bejárta a Balkánt és a régi szovjet államokat, Üzbegisztán, Grúzia.. stb, motorral, egyedül. Én meg csak lestem, a kis szürke egér. De most már virágozik a tesójával (na ő is hasonló kalandor volt egyébként), de asszem egyik sincs még harminc. Vagy csak éppen. Na mindegy. Tök jó nap volt. Viszont most az időhúzásra szánt időm letelt, muszáj dolgoznom kicsit. Viszlát.

van ma itt. Ilyenkor mindig megjön az eső, ez szabály, meg is jön, nemsokára. Ma dolgozok, csak itthon, megyek végig a végeláthatatlan listámon, lemondani a svéd fotózást, mert rájöttem, hogy nem reális elköteleződni egy fix időpontú fotózásra, még akkor sem, ha három nap, teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi lesz itt, meg máshol, szeptemberben. Jelenleg ide bejönni, már akinek lehet, hat órás a várakozás a reptéren. Persze majd haza hazamegyek, de ha akkor törlik a járatot vagy késik egy csomót vagy mittudomén, akkor nem zavar annyira, mintha munka lenne. Pedig álom lett volna, tényleg. Aztán le kell adni nagyfelbontású képeket lapzárta előtt, tanítványoknak zoom-ot elküldeni, van egy csomó minden. Ja, meg ma kapom az első oltást, végre eljött a mi korosztályunk ideje is. Hideg van mindig, állandóan fázok, hideg ez a tavasz, lassan jön. Tegnap mondjuk szép napos volt, mentünk egy kört, szedtem vadalmavirágot, találkoztunk egy csomó falubélivel és a kutyáikkal, este meg ettünkittunk másokkal, elvégre hosszúhétvége, mától esővel, sok eső jön, kell is nagyon.

"mit gondúsz, ollan szíp virág van itt nekem, ollan mind a kard, a virággya piros, harminc negyven centis körülbelül, hát szíp igen!"

"te most hun vagy?
angliában.
angliábaaaa????!!! osztá mit csinász ott??"

első reggelén azt mondja az ember, hogy ha a friss harmattal megmosod ma az arcodat, szerencsés leszel. Erre meg az volt a válaszom neki, hogy én már így is nagyon szerencsésnek érzem magam.

egy (híres, neves, eléggé elfogadott) személyiségtesztet. Aszongya: A népesség csupán 4 százalékát teszik ki, ezért sajnos sokan félreértik őket. Tessék. Most már mindent értek én is. Ennél többet is mondott egyébként és teljesen betalált.

egy napra, de már húzok is el mindjárt, mert Dutch Masters tulipánozás van, kicsit beindultak a tulipánok itt a nagy napsütésben, így előre kellett azonnal hozni egy fotózást a jövő hétről. Ez legalább nincs messz, valamint nagyon szeretek ezzel a lánnyal dolgozni. Hú valahogy bejönnek a keményen dolgozó emberek, nem tehetek róla. Ott is fogok aludni, egy kerti sufnit alakítottak át szoba-fürdővé, imádom. Reggel onnét kilépni a kertbe, váá. Mindjárt vége az áprilisnak. Egész hónapban egy csepp eső nem sok, annyi sem esett, de nincs is kilátásban egyelőre. De nem ám csak itt, az ország legesősebb Tóvidékén is teljes a szárazság. Bolond időket élünk. Nagyon kár.