Ha nézem a világot a világ visszanéz azt mondom, összevisszaság ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan a semmiség ragyog ő feleli, nézz meg jobban a valóság én vagyok. Azt mondom, merő idegenség sok átsuhanó tünemény ő feleli, nézz a tükörbe amit ott látsz, az vagyok én. Weöres Sándor

I will wait here in the fields to see how well the rain brings on the grass. In the labor of the fields longer than a man’s life I am at home. Don’t come with me. You stay home too. I will be standing in the woods where the old trees move only with the wind and then with gravity. In the stillness of…

Gyomok között palota épül harmattól fényesen. Felhők között palota épül, nem látja földi szem. Weöres Sándor

Megül a csend a fán a lomb közén. Alig súrolja egy-két madár. Az árny, az éj beléje vágva áll. A lomb közén megül a csend a fán. Weöres Sándor

Itt van már az új esztendő Gazdag padlás, teli bendő Kövér malac, pulyka, lúd Hosszú kolbászt, kurta bút. A kamrában száz zsák búza Láb a csizmát el ne nyúzza Teli legyen a fazék Jusson nekem maradék. Fekete Csaba, Újévi köszöntő

Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az uccák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is…

Ringatnak őszi fellegek. Hazából házba költözöm. Kilenc fok, álmos vízözön: november arca szétpereg. Fél csésze kávé, tej, tea. Tanácstalan jázminlevél. Ne szólj, ha mégis értenél: Kolorlokál és Hunnia; üres megálló, hajnali szemét, kelepce, szél, hideg. Ne szólj, ha mégis értelek. ma nem kívánom…

Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Weöres Sándor

Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse. Rakovszky Zsuzsa

hazafelé az egysávos úton smaragdzöldrobbanás a mező majd pollenvarázsigékre gyermekkori emlékek ugranak elő az árokból táncra perdülnek retinámon a házak emberek ahogy rombuszba dől és kifényesedik a sosem mozduló látóhatár – mintha csak hosszú álom után az érzékszervek boldog ébredése az az…

Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a…

Ha gyorsvonat az életed, és menetrend szerint halad, nem bánod és nem élvezed, hogy minden élmény elmarad, ha látsz mezőt és kék hegyet és várakat és házakat és szélsörényes réteket és messze sziklaszálakat, ha nélküled fut minden el, de elfordulsz és rálegyintsz, mint akit már nem érdekel, mint aki…

minden amit elhagysz csak fénykép marad kimerevített színes homályos kép furcsa alakok a háttérben kék tenger szerte- fröcskölve mint szódavíz átloccsan a bokádon szétfolyik a köveken a szíveken lelkek albumjai telnek sokasodik a bejárt föld és vidék történetek játszódnak kinyitott…

Mi hárman-négyen kopár réten megyünk az éji hóesésben. Fehér függöny fekete égen, nem látszik csillag a vidéken. Fázunk s már alig vagyunk ébren, de lábaink bírják serényen. A gémberítő téli éjben, zsibbadt lépteink ütemében a jelenlétünk mintha régen elmúlott volna észrevétlen. Nem most sietnénk…

Most kéne ébredni aztán elaludni madárrá változni messzségbe szállni tág mezőn lépdelni völgyi kútból inni hegytetőre jutni sziklával görögni mélységbe lehullni egy városba térni ablakba repülni és megint ébredni Weöres Sándor

Gyerekkoromban réges-régen fenn ültem én is a szekéren. Gabonát vittünk a malomba, vagy burgonyát, répát, halomba. Mindig közelbe, mindig lassan, s ömlött az idő számolatlan. Mert oly lassacskán folyt az élet, a közelség is messzeség lett. Köröttünk utak sokasága ágazott szerte a…

Mikor sötét az éjszaka árnyak között nincs külön árnyad De világít a tél hava jól látlak és mennék utánad A reggelt várd s a délutánt és útba igazít a lábnyom Mindent árnyba és fénybe ránt a forgás az egész világon. Weöres Sándor

Folyton csak ébredek az álmaimból. Hol kezdődnek, nem ismerem. Folyton csak ébredek az utazásaimból. Ha elmúltak, mintha nem is lettek volna. Folyton csak ébredek az otthonaimból. Mások laknak bennük, nem ismerem. Folyton csak ébredek az életemből. Ha elmúlt, mintha nem is lett volna. Weöres Sándor

Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba idegen lesz majd és hideg minden akár e bécsi utca elgurulsz mint egy villamos utánad felgörbül a vágány Kányádi Sándor

ez már a kikötő most kellene a múltat kirakodni és könnyebb hajóval nekivágni ismét de lusta vagy és egyszerűbb a parton sürgölődő tömegben elvegyülni az óceán sós illata nemsokára kiszellőzik belőled és nem sejtik majd hogy voltál tengerész is Kelebi Kiss István